Borsos Borbála: Hordozási történelem

Sokszor lehet hallani, hogy ez a "babahordozás-dolog" ilyen újkeletű divat őrület - aki ilyet állít, az nem is tévedhetne ennél nagyobbat. De hol is kezdődött...

Valószínűleg mindannyian láttatok már majmokat, ahogy kicsinyeiket rájuk csimpaszkodva "hordozták". Nem volt ez máshogy az őseinknél sem, csakhogy az evolúció során felegyenesedtünk és elvesztettük szőrzetünk javát - ezzel képtelenné válva csecsemőinket eszköz nélkül a testünkön hordozni. A újdonsült anyukák így hetekig, hónapokig kirekedtek a mindennapi életből, nehézkesen jutottak élelemhez, és a ragadozóknak is sokkal könnyebb prédát jelentettek. Mindezek nem voltak előnyösek a fajfenntartás szempontjából, így égető szükség volt valamilyen megoldásra, hogy az anyák babáikkal együtt tudjanak mozogni, miközben a kezeik - viszonylag - szabadok. Ennek érdekében megszületett az egyik legelső találmány az emberiség történelmében: valamiféle állati szőrökből és növényekből összeállított babahordozó eszköz. Később, a szövés megjelenésével különböző méretű és formájú hordozókat készítettek, például a mexikói rebozo-t, vagy a ma használatos mei tai-ok ősét Ázsiában.

Persze minden sikertörténetben vannak hullámvölgyek, nincs ez máshogy a babahordozással sem. A XVIII. század első felében, Angliában elkészült a ma használatos babakocsik - kecskemeghajtású - őse, és további fejlesztések után csakhamar a gazdagok kiváltsága lett babáikat kerekeken guruló mózeskosárban tologatni. Körülbelül egy évszázaddal később egyre széleskörűbben jutottak hozzá a babakocsikhoz, és a huszadik század közepén szinte teljesen kiszorította ez a szállítási és életforma a mindennapi babahordozást a fejlett országokban. Nem segítették az ügyet az olyan nevelési elvek futótűzként való terjedése sem, amelyek megkövetelték még a testi kontaktus kerülését is baba és szüleik között, de volt, hogy még a szemkontaktust, arcmimikát is kerülendőnek tartották.

Szerencsére a hatvanas években a mélyrepülés után ismét felelevenítették a hordozás _gondolatát_: egy amerikai hölgy afrikai munkáját követően - megfigyelve a hátukon hordozó helyi asszonyokat - megalkotta a Snugli nevezetű babahordozót; majd a hetvenes években - miután a német Erika Hoffmann-t megajándékozták egy mexikói rebozóval - megalapították az első modern hordozókendő gyártó céget, a Didymos-t; 1981-ben pedig kifejlesztették a karikás kendő első prototípusát, aminek ötletét eladták Dr. William Searsnek (neki köszönhetjük a kötődő nevelés elvét is), akinek felesége megalkotta a babahordozás szókapcsolatot.

A nyolcvanas évektől lassan szivárgott vissza a köztudatba a babahordozás életstílusa. Kendő készítő cégeket alapítottak, és a különböző kultúrák formázott hordozóit alapul véve hamarosan elkészültek ezek első modern kori darabjai is. A milleneum után, az internet adta könnyű információhoz jutás által felvirágzott a hordozás kultúrája: számos fórum, facebook csoport, blogger foglalkozik a témával; babahordozó klubokat szerveznek, ahol az újdonsült anyáknak tapasztaltabbak segítenek eligazodni a babahordozás egyre szerteágazóbb világában.

Sorra jelennek meg a helyes testhelyzetben történő hordozást szorgalmazó írások, és világszerte napról-napra egyre több szakember áll ki a babák ilyen formájú gondozásának jótékony hatásai mellett.

Forrás:

https://www.gentleparenting.co.uk/kc/the-history-of-babywearing/

https://www.slingbabies.co.nz/Site/History_2.ashx

https://hybridrastamama.com/a-brief-history-of-babywearing/